ISTEN SZOLGÁLÓJA
MARIJA KRUCIFIXA KOZULIĆ ANYA
(1852-1922)


Gyermekkor és fiatalkor


A Kozulić család címere
Marija Kozulić 1852. szeptember 20-án született Rijeka városában, Sušak és Pećina városnegyedben példás keresztény, hajótulajdonos családban. Apja Ivan Matej Kozulić Mali Lošinjból való, anyja Katarina, született Sopranić, viszont Veli Lošinjból. A kislányt 1852. szeptember 26-án keresztelték meg a rijekai Szűz Mária Mennybevételének szentelt székesegyházban. Apja hosszú járatú hajós kapitány volt és a 19. század derekán Civiltà nevű vitorlásán utasokat és javakat szállított New Yorkba, Amerikába. Anyja is jómódú hajó tulajdonos családból származott, de a gyermekei nevelésének szentelte magát. Marija a tizenegy gyerek között a harmadik volt. Hat testvére meghalt még kiskorában. Marija volt szüleinek a kedvence, és Mima-nak becézték.
   Boldog gyermekkora volt a hittel mélyen átitatott családi körben és itt kapta első vallásos nevelését és a Jézus Szentséges Szíve iránti különleges tiszteletet. Hitéletét elmélyítette mint harmadrendi Trsat városában. Az ima a Kozulić családban az egység köteléke és Isten áldásának közvetítője volt Az egész család különösen tisztelte a Trsat-i Szűzanyát, akinek különleges oltalmába ajánlották az apa hosszú hajóútjainak szerencsés kimenetelét. Marija már kora fiatalon vonzalmat tanúsított a mélyebb lelki élet iránt. Rijeka és az olasz Gorizia városokban tanult. Elvégezte a tanítóképzőt és óvónőképző iskolában szakosított. Mint jómódú család lánya már gyermekkorától fogva zenét és idegen nyelveket tanult. Magyarul is jól beszélt.
 
Elkötelezett katolikus világi hívő


Marija mint elsőáldozó

  Az apa büszkesége a Civiltà nevű teherszállító hajó volt, amely sajnos, egyik útján hajótörést szenvedett, minek következtében a család mély anyagi válságba került. Marija Kozulić 27 éves korában elhagyta Rijeka várost és Triesztbe költözött. Mivel itt nem kapott tanítónői állást, egy egyházi ruhákat készítő üzletben helyezkedett el, hogy anyagilag is támogathassa szüleit kisebb testvérei iskoláztatásában. Triesztben, mint a Jézus Szentséges Szíve Társulat tagja, amelyet 1879-ben fra Arcangelo Da Camerino alapított, hitoktatással foglalkozott és a szegény gyerekek gondját viselte. Ez volt ugyanis a Társulat célkitűzése. Ebben a városban hozott két jelentős döntést: „Az Úrnak akarok szolgálni mindvégig szegénységben”. És: „Jézust akarom követni egészen a Kálváriáig”.
   1889-ben tovább folytatta karitatív-szociális, valamint nevelői tevékenységét Rijeka városában mint világi hívő, és átvette a Társulat Rijekai ágazatának vezetését. 1895-ben, még mindig világi hívőként, megalapította a Jézus Szentséges Szívéről elnevezett karitatív-szociális Intézetet szegény gyermekek és fiatalok megsegítésére. Óvodát és szegény gyermekeknek otthont alapított, műhelyt nyitott, ahol különféle kézimunkával foglalkoztatta a fiatalokat, valamint oratóriumot, imaházat rendezett be.
 
 
Szerzetesnő és rendalapító


Marija 18 éves korában

 Triesztben és Rijeka városában végzett apostoli világi tevékenysége az Egyházban fokozatosan oda vezetett, hogy Marija szerzetesnő lett, majd pedig egy új szerzetesközösség alapítója. 1899-ben megalapította Jézus Szentséges Szíve Leányainak Kongregációját. Ebben segítségére volt fra Arcangelo. A Kongregáció célkitűzése a gyermekek, a fiatalok, de különösen a szegények és árvák nevelése volt. 1904-ben Marija felöltötte a szerzetesi ruhát, letette szerzetesi fogadalmait és fölvette a Marija Krucifixa („Megfeszített”) szerzetesi nevet.
   Marija Krucifixa Anya szeretete tevékeny, önzetlen, nagylelkű, szegénységgel és áldozattal párosult szeretet volt. „Nem követni a saját akaratomat, kerüljön ez bármekkora áldozatba!” Az isteni Szeretet szeráf angyala akart lenni, aki így énekel s imádkozik: „Oh, minden jóság Szíve amely a szeretettől izzik. Oh, szívem Szíve, oh, Jézus szentséges Szíve. Szeretném, ha minden szeráf izzó szeretete az enyém lenne. A szeretet szeráf angyala szeretnék lenni!”
   1915. májusától, kisebb megszakításokkal, 1919-ig, a Krk szigeten fekvő Risika kis városban élt és működött, mivel a Rijekaban uralkodó nacionalista viszályok miatt kénytelen volt visszahúzódni. Mi több, az általa alapított Kongregáció is kettészakadt a horvát és az olasz ágra. Risika helységben árvaházat nyitott és hittanra tanította a gyerekeket. Erős hitű és töretlen reményű asszony volt, ami Isten akaratának elfogadásában nyilvánult meg. Visszatérő jelmondata volt: „Oh, Isten szent akarata, én szerelmem”.
 
Szent halála
 
 


  Marija Krucifixa Kozulić Anya életének utolsó napjaiban gyakran ismételgette ezeket a szavakat: „Szívesen hagyom itt a földet, mivel elvégeztem küldetésemet.” Szentség hírében halt meg Szent Mihály arkangyal ünnepének hajnalán 1922. szeptember 29-én, Rijeka városban a Jézus Szentséges Szíve Intézetben. Halálát megrendülve vette tudomásul szülővárosa Rijeka. Sokan egyszerűen Rijeka Apostolának és Anyjának nevezik még ma is. Halálakor gyakran lehetett hallani: Meghalt Rijeka Anyja. Meghalt sok gyermek anyja. Meghalt egy szent.
  Harminc napra halála után Rijeka lakosai emléktáblát emeltek tiszteletére, amelyre életének és munkásságának tanúságaként ezeket a szavakat vésték:




«„Marija Krucifixa Kozulić Anya emlékére
(1852. szeptember 20. – 1922. szeptember 29.),
A Jézus Szentséges Szíve Leányai Kongregációjának alapítója és generális Főnöknője amelyet 1895. októberében alapított Rijeka városában"
   Az árvák, a szegények és az elhagyatottak igazi Anyja volt, akiknek ingyen otthont, ruhát élelmet, nevelést és iskoláztatást biztosított. Mindig és mindenkire áldást osztott. Lelkét Isten dicsőségére szentelt jótettekkel és a felebarát iránti szeretettel szentelte meg. Egyszerűség, tisztaság, alázatosság, bátorság és komolyság jellemezte munkájában. Az általa felkarolt szegény gyermekek kérnek minden jóakaratú embert, hogy imádkozzanak azért, hogy szeretett Anyjuk minél előbb elnyerje a mennyei jutalmat, mert a mennynek élt. Béke legyen lelkével!”
 
Karizma és lelkiség
 
 
 Marija Krucifixa Anya az evangéliumi egyszerűség és alázatosság lelkületében és a ferences lelkiség jegyében vállalta, hogy követi Krisztust és a szegények között és a szegényekért, elhagyatottakért és a tehetetlenekért él, akikben testvéreit látta, eltekintve vallási vagy nemzeti hovatartozásuktól. Életével és tevékenységével Jézus Szentséges Szíve irgalmát hirdette, amit ebben az imájában fejezett ki: „Uram, adjál nekem mély alázatot és irgalmas szeretetet.” Lemondott minden földi gazdagságról, hogy minél jobban hasonlóvá váljék Ahhoz, aki, jóllehet gazdag volt, értünk szegénnyé lett (vö. Fil 2,6-8). Ezzel az életvitellel megtestesítette életében az evangéliumot; az éhezőknek enni adott, a ruhátlanokat felöltöztette, a tudatlanoknak tanulást biztosított (vö. Mt 25, 40). Fiatal korában elhatározta, hogy csak Istennek él és teljesen átadta magát neki. Lelki leányainak pedig a Szabályokban és a Rendi Alkotmányban ezt írta: „A mi hivatásunk a lelkek üdvössége”. Szent élete és nagyszerű munkássága elismeréseként folyamatban van boldoggá- ill. szentté-avatási ügye.

Forditás: Prof. dr. sc. Mihály Szentmártoni, SJ